Hozzáfűzés a cikkhez a bejegyzés végén!

Kevés ártalmasabb jelenség van a mai magyar médiában Puzsér Róbertnél.

A kiváló verbális képességekkel megáldott megmondóember – társai segítségével – naponta megácsolja a tudatlanság és a rosszindulat akasztófáját, hogy aztán a „nekünk, értelmiségieknek jogunk van ítélkezni!” zászlaja alatt gyülekező frusztrált társadalmi réteg éljenzése közepette rituális karaktergyilkosságokat hajtson végre. Bármit mondhat, hisz hallgatóit ugyanúgy nem zavarja az igazság, mint őt, a produkciónak nem része a felkészültség és a tényszerűség, sokkal inkább a társadalomban eluralkodó neurotikus gyűlölködés legalizálása: ha a diplomás Puzsér így beszél és gondolkodik, akkor nekem is igazam van, amikor nincs bennem semmi emelkedettség, amikor csak a rosszat látom mindenkiben, amikor mindenféle hozzáértés nélkül hozzászólok és ítélkezem.

Habár Puzsér bölcsész, kiváló érzékkel vette észre, milyen sok pénzt lehet keresni az aljassággal, ha azt az átlagosnál értelmesebb módon tudja kifejezni. Napról napra kínálja nagyképűségbe csomagolt mérgező gyűlöletkapszuláit mindazoknak, akik nem találnak tiszteletreméltót magukban, ezért képtelenek mások tiszteletére. Mivel ő maga nem tudja a szeretet nyugvópontjára navigálni saját életét, a bántással és a gyűlölettel kereskedik. Valójában abból csinál médiakarriert, ami ellen folyamatosan ágál: az igénytelenségből és aljasságból. A politikai közélet az MSZP 2002-es gyűlöletkampánya óta ebben a mocsokban fetreng, és képtelen kikecmeregni belőle. Puzsérral most megkaptuk ennek a hétköznapi, „házmester”-verzióját. A pöffeszkedő tudatlanság, a másik ember méltóságának öncélú megtámadása, a tét nélküli hülyeséget beszélés bajnokaként állítja ki számláit, miután elvetette az igénytelenség és a megvetés magjait.

Az általa oly sokszor bírált RTL Klubhoz hasonlóan behazudja magát az amúgy is sérült lelkekbe, mindazon negatív/destruktív gondolatiságokat és ösztönösségeket felerősítve, melyekről mindannyian tudjuk, jobb lenne minél inkább takarékra állítani magunkban. Miközben ízléstelenül alázza Havasi Balázst és közönségét amiatt, hogy a valódi érték helyett csak a felszínt kapargatják, ő maga még Havasinál is felkészületlenebb és amatőrebb minden témában (a mozit kivéve), és még Havasinál is inkább a felkészületlen, igénytelen, de magukat sokra tartó emberekből él. Napi szinten tornázza le az „értelmiségi” szó jelentését a béka feneke alá, minden egyéni és társadalmi felelősséget ropogós bankókra váltó attitűdjével.

Persze, miért ne csinálná, ha jól megél belőle?! Szíve joga, ha nem talált ennél értelmesebb munkát, keresse ezzel a kenyerét. Elvégre rá is igaz a mondás: még mindig jobb, mintha kábítószert árulna...

Nna, de amiért most írok, az csak részben Puzsér személye, sokkal inkább az ismét felemlegetett Mága Zoltán jelenség (Sznobjektív 79. adás).

Az egy dolog, hogy Puzsér – és beszélgetőtársa – egy kalap alá veszi Mágát Havasi Balázzsal és Csűri Lajossal (alias Edvin Marton), azt állítva, hogy koncertjeiken nevetséges módon összeválogatott „gálaműsort” adnak, mindenféle stílusok slágerszámaival szórakoztatva a „pénzes prolikat”. Ebből látszik, hogy valójában fogalma sincs, mit csinál Havasi. Ha csak egy koncertjén járt volna, tudná, hogy ott kizárólag saját szerzeményeket játszanak, és a közönség azt hallgatja meg, miként öltözteti más-más zenei ruhába ugyanazt a dögunalmas szekvenciát a zseniális Pejtsik Péter. De mindegy, Puzsér közönségét a hozzánemértés és a hülyeséget beszélés kicsit sem zavarja, a lényeg a pöffeszkedő értelmiségi attitűd, a fellengzős ítélkezés, a másik ember felett aratott talmi médiagyőzelem.

De vissza Mágához, akivel kapcsolatban balliberális értelmiségi körökben az utóbbi évek egyik visszatérő témája, hogy a budösbunkó Orbán – aki azt se’ tudja, mi fán terem a kultúra – ránk szabadította ezt a szégyent. Ehhez a kórushoz csatlakozott most Puzsér is, meghúzva az Orbán-Mága-cigányság aranyháromszög kontúrjait.

Nos, csendben szeretném megjegyezni, hogy Mága Zoltánból egy Demszky Gábor nevű úriember csinált sztárelőadót. Emlékszem, az egész zenei élet azon röhögött, hogy a Tháliában – Demszky polgármester úr anyagi támogatásával – megtartott lemezbemutató koncertjén a művész úr kiejtette a vonót a kezéből, de a zene ugyanúgy ment tovább, mintha mi sem történt volna. És az első sorban, Demszky mellett ülő „húdekulturált” balliberálisok is úgy tapsoltak, mintha mi sem történt volna. Persze, tudtuk, hogy kamu az egész produkció, azt is tudtuk, ki hegedülte fel Mága helyett a szólókat, csak azt nem tudtuk, minderre ki ad pénzt. Aztán kiderült: Demszky Gábor finanszírozza Mága művész úr nagyszerű teljesítményét, és mindössze annyit kér cserébe, hogy a Mága show-nak legyen fellépője az éppen aktuális felesége is.

Koncerteztek is a művészek idehaza és szerte-szét a világban az adófizetők pénzén, a balliberális értelmiség tapsviharának közepette. Az már csak Mága Zoltán taktikai érzékét dicséri, hogy 2010 után képes volt megtalálni balliberális pénzen felhizlalt produkciója útját a Fidesz-kormány irányába is.

Mindennek persze, nincs semmilyen tanulsága. A ballibek holnap is Orbán nyakába varrják Mága Zoltánt, Puzsér pedig holnap is fellép a pódiumra, és a tőle megszokott felkészületlenséggel mond hülyeségeket, miközben közönsége elalél a gyönyörtől, hogy végre, mi, értelmiségiek fújjuk a passzát szelet. Mága pedig hegedül tovább...

Hozzáfűzés: egy lenti kommentben valaki jelezte, hogy Puzsér nem a médiamunkásságából él, egy jól menő családi vállalkozás biztosítja számára az egzisztenciát. Amennyiben ez így van (sajnos, erről nem találtam információt), az anyagi érdekeltségre vonatkozó megállapításom nem állja meg a helyét, és elnézést kérek érte! 

Ebben az esetben nem a pénz játszik szerepet abban, hogy a sok műsor miatt nincs ideje felkészülni, hanem saját szobrának mihamarabbi felépítése iránti vágya.