Azzal fejezi be Bódis András Válaszonline-on megjelent cikkét, hogy „Adjátok vissza az országunkat!"

Jó vicc lenne, ha holnap kapna egy levelet, melyben a miniszterelnök megkérdezi tőle, milyen címre küldheti neki az országát, de sajnos, ennél sokkal szomorúbb a helyzet.

Az írás konklúziója:

"Egy oknyomozó újságírótól a dolgok kontextusba helyezését, háttérinformációk felmutatását várja az ember, melyek segítenek megérteni, mi miért történik ebben az országban."

"Világos, hogy esélyünk sincs legyőzni az egész Európát maga alá temető neomarxista-liberális gőzhengert, de a társadalom megfelelő tájékoztatása esetén el lehetne tolni ennek bekövetkeztét, illetve talán el lehetne kerülni az ehhez több helyen mesterségesen kiprovokált polgárháborút is."

"El kell köszönni az 1989-es „sikeres rendszerváltás” meséjétől. "

"Lehetetlen dolog, hogy miközben már a pártatlansággal kicsit sem vádolható Körösényi András is arról beszél, hogy Antall József munkáját megbénította a szavazók által ugyan leváltott, de gazdasági és médiahatalmát teljes egészében átmentő kommunista garnitúra, az újságírók helyett Schiffer Andrásnak kell behoznia a köztudatba ennek a deep state-nek a létezését. Véleményem szerint elvárható a nem kifejezetten balliberális újságíróktól, hogy végezzék el az ezzel kapcsolatos feltáró munkát, és ismertessék meg a társadalmat ezekkel az információkkal."

"Lehet Orbánnak üzenni, hogy adja vissza az országunkat, csak az a baj, hogy nem nála van. Ahhoz még sok csatát meg kell nyerni, és jó lenne, ha ehhez a küzdelemhez az újságírók is felzárkóznának!"

Az egész írás:

Az igazi problémát elfedi az a teljesen tétnélküli újságírás, melyet a klikkháború vívása közben képtelen meghaladni a szakma. A balliberális oldaltól nem kérhetjük számon a hamis történetmesélést, hiszen ez szolgálja tulajdonosaik érdekeit, de az, hogy a másik oldalon sem lép ki senki a rendszerváltáskor felépített, ma már nyilvánvalóan tarthatatlan narratívából, egyszerűen értehetetlen. Bódis András cikke semmit nem vállal, csak azt, hogy - mint máskor is - csokorba szed egy csomó információt, mely abba az irányba mutat, hogy Orbán Viktoron kell számonkérni a magyar nemzet szenvedéseit, mivel magánosítja a közvagyont. Ehhez azonban nem kell újságírónak lenni, ennyit egy zenész is meg tud tenni. Egy oknyomozó újságírótól a dolgok kontextusba helyezését, háttérinformációk felmutatását várja az ember, melyek segítenek megérteni, mi miért történik ebben az országban. 

Tudom, nem könnyű újságíróként meghozni egy olyan döntést, hogy egy-egy alapos cikk miatt a mainstream - azaz neomarxista - értelmiség megbélyegzi az embert, de lehet, hogy itt lenne az ideje áldozatot hozni a konzervatív oldali újságíróknak is a haza érdekében. Világos, hogy esélyünk sincs legyőzni az egész Európát maga alá temető neomarxista-liberális gőzhengert, de a társadalom megfelelő tájékoztatása esetén el lehetne tolni ennek bekövetkeztét, illetve talán el lehetne kerülni az ehhez több helyen mesterségesen kiprovokált polgárháborút is.

Ennek módja pedig a következő lenne:

1. Be kell fejezni a bulvárújságírást, mely a zsigeri mechanizmusokra épít. Aki felelősséget érez Magyarországért, kezdje el a valódi tájékoztatást, lényegi kérdések feldolgozásával bővítse a társadalom még olvasni képes és akaró rétegeinek tudását.
2. Ehhez a jelenleginél sokkal több információra van szüksége az újságíróknak, tehát kezdjék el továbbképezni magukat. Lehetetlen, hogy a legalapvetőbb információknak sincsenek birtokában sem a gazdasági, sem a politikai folyamatokat illetően, miközben a társadalmi felelősség azt követelné meg, hogy aki ilyen témákról ír, a legapróbb nüanszokkal is tisztában legyen. Az, hogy a sajtó negyedik hatalmi ággá vált, komoly felelősséggel jár, amihez tudást kell társtani. A feladat nem kicsi, hiszen napjaink történéseinek megértéséhez legalább negyven év eseményeit kell áttanulmányozniuk, úgy, hogy a mindent meghatározó gazdasági folyamatokról nem tudnak közgazdászainkkal beszélgetni, mivel zömüknek fogalma sincs róla. Ezek a folyamatok jelenleg csak célirányos kutatómunkával tárhatók fel, mivel a 2010-ig egyeduralkodó balliberális média által felépített narratívának egyáltalán nem része, az egyetemi oktatásban pedig még csak most kezd kialakulni az az intézményi háttér, melynek tananyagában helyet kaphat ennek feltárása.
3. El kell köszönni az 1989-es „sikeres rendszerváltás” meséjétől. Fel kell tárni, hogy semmilyen társadalmi felhatalmazása nem volt a rendszerváltást levezénylőknek, legnagyobb részük a kommunista titkosszolgálatok ügyködése révén kerül be a körbe (ami nem azt jelenti, hogy feltétlenül ügynök volt!), elfogadva az MSZMP azon feltételét, hogy a rendszerváltó tárgyalások titokban(!), a nyilvánosság kizárásával kell, hogy történjenek.
4. Be kell ismernie a rendszerváltó elitnek, hogy „benézték” az eseményeket. Legtöbbjük – Soros György külföldi ösztöndíjainak, valamint az akciót előkészítő ügynök-értelmiségnek köszönhetően – hosszú éveken keresztül arra lett kondicionálva, hogy a rendszerváltás legfontosabb alkotóeleme a „JOGÁLLAM” létrejötte, a „JOG” győzelme. S miközben nálunk „jogabb” állam nem létezett a rendszerváltás idejében, egyetlen országot sem loptak szét olyan mértékben, mint minket. Emellett máig ható katasztrófa, hogy a "JOG" érvényesülése mellett érintetlenül menthette át gazdasági és médiahatalmát az addigi kommunista garnitúra, és ezt a hatalmat 2010-ig háborítatlanul gyakorolta. Fájdalmas szembesülni ezzel a tragikus történelmi tévedéssel, de muszáj – és annál jobb, minél előbb történik meg.
5. Lehetetlen dolog, hogy miközben már a pártatlansággal kicsit sem vádolható Körösényi András is arról beszél, hogy Antall József munkáját megbénította a szavazók által ugyan leváltott, de gazdasági és médiahatalmát teljes egészében átmentő kommunista garnitúra, az újságírók helyett Schiffer Andrásnak kell behoznia a köztudatba ennek a deep state-nek a létezését. Véleményem szerint elvárható a nem kifejezetten balliberális újságíróktól, hogy végezzék el az ezzel kapcsolatos feltáró munkát, és ismertessék meg a társadalmat ezekkel az információkkal. Az ő feladatuk bemutatni a társadalom széles rétegei felé, hogy az 1980-2010 között ellopott és offshore számlákra kimenekített 242 milliárd USA dollár túlnyomó része a balliberális deep state tagjainak számláján van, melynek segítségével egészen 2010-ig – a választói akarattól teljesen függetlenül – ők gyakorolták a hatalmat.
6. Be kell mutatni, hogy az orbáni politika lényege ennek az iszonyatos tőkével rendelkező, 2010-ig a tejes médiát birtokló, egyetemeinket és kulturális intézményeinket behálózó deep state-nek az ellensúlyozása. Ez a küzdelem persze roppant egyenlőtlen, mivel a másik oldal anyagi lehetőségei kifogyhatatlanok, de amíg lehetőség van rá, küzdeni kell.
7. Meg kell értetni az ellenzéki szavazókkal, hogy nem Orbán Viktor tartja fogságban az országot, hanem Gyurcsány Ferenc az ellenzéket. Azért nem tudott létrejönni Orbán Viktor – demokráciákban amúgy szükséges – politikai alternatívája, mert a pártállami deep state által fenntartott sajtó egyszerűen nem engedte, hogy bárki más felépüljön. Aki megvizsgálja az elmúlt tíz év eseményeit, rá fog jönni: egyáltalán nem a társadalmi igénynek, hanem kizárólag a tendenciózusan működő balliberális médiának köszönhető, hogy a Gyurcsány vezette DK még egyáltalán létezik, sőt, a DK fogja nyerni az ellenzéki előválasztást – olyan fölénnyel, hogy mindegy, ki lesz a miniszterelnök. A valós hatalom Gyurcsány Ferenc kezében lesz. Rá kell mutatni, hogy Gyurcsány ennek az iszonyatos tőkével rendelkező deep state-nek az arca.
8. A valós, máig ható gazdasági folyamatok megértéséhez fel kell tárni az országot kifosztó Impex-cégek működését. Bár nagyon kevés irat áll rendelkezésre, a kutatómunka egy részét Borvendég Zsuzsanna, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatója elvégezte, és a „Hálózat pénze” című könyvében meg is jelentette. Az, hogy ezt a könyvet a magyar újságírók nem dolgozták fel, és nem tudatosították a társadalomban, az az újságírói felelősség teljes elhárítását jelenti. Határozottan kérnünk kell, hogy mindazon újságírók, akik ezt megtehetik, tegyenek lépéseket a közelmúlt eseményeinek nyilvánosságra kerülése érdekében, mivel enélkül nincs érvényes narratívája a 2010 óta zajló folyamatoknak.

Ha a negyedik hatalmi ágat képviselő újságírók nem végzik el ezt a munkát, és nem adják át közérthetően az információkat, komoly felelősségük lesz a társadalom végzetes megosztottságában, és akár polgárháborúba sodródásában is. Jól látszik, hogy a balliberális deep state tagjainak semmi sem drága, ugyanúgy meg fogják szervezni a magyar BLM-et, mint az USA-ban, ugyanúgy semmibe fogják venni a jogot, a törvényt, az alkotmányt, ahogy kommunista elődeik tették anno. Lásd Márki-Zay Péter szavati: „Ha 2022-ben az ellenzék nyer, a 2010 óta meghozott kormányzati döntéseket nem az érvényben lévő alkotmány és jogrend alapján kell megítélni, hanem a 2010 előtt érvényben lévők alapján.”. Érezhető, sokkal nagyobb a tét annál, mint hogy oknyomozó újságíróink egyszerűen belekiabálják a médiatérbe, hogy „Adjátok vissza az országunkat!”. Ez így nem minőségi tartalom, hanem eredményes klikkvadászat.

És mindezt nem azért írtam, mert Orbán Viktor köreiben nincs etikátlanság, nincs lopás, méltatlanság. Azért írtam, mert a tét ennél sokkal nagyobb, és Schiffer András tejesen jól összefoglalta: 2022-ben Gyurcsány Ferenc vezetésével a kommunista időkben kialakult deep state csap össze a teljesen nyilvánosan működő, a sajtó által nyomonkövethető módon felépülő, a választói akartból hatalmat gyakorló Orbán-kormánnyal. Schiffer szerint ez egy végső ütközet lesz, ha Orbán nyer, vége a kommunista gyökerű deep state-nek. Ezt én teljes tévedésnek tartom, sőt, állítom, hogy már középtávon is felül fog kerekedni ez a hihetetlenül gátlástalan és erőszakos társaság, de amíg lehet, érdemes küzdeni ellene. Addig lesz keresztény kultúránk, amíg harcolni tudunk. Utána mindent elmos a BLM-Hungary.

Orbán Viktor választói megbízásából építi tizenegy éve az új hatalmi gépezetet, melynek feladata felszámolni, vagy legalábbis csökkenteni a roppant vagyont ellopó, soha, senki által meg nem választott, titokban működő pártállami deep state befolyását. Akinek ez tetszik, rá szavaz, akinek nem tetszik, nem szavaz rá, ez ilyen egyszerű. De a döntéshez mindenkinek járna a megfelelő információ, melyet a balliberális nyilvánosságtól nem várhatunk el - és egyelőre még a másik oldal sem akarja felvállalni a felelősségét, inkább Orbánnak üzenget... 

Lehet Orbánnak üzenni, hogy adja vissza az országunkat, csak az a baj, hogy nem nála van. Ahhoz még sok csatát meg kell nyerni, és jó lenne, ha ehhez a küzdelemhez az újságírók is felzárkóznának!

Szerintem...