Szőnyi Olga tulajdonában volt az 1980-as évek közepén.

Értéke 17 millió USD – mai áron kb. ötmilliárd Ft – volt.

Lássuk, miként érhet ennyit egy kotta! 

A történet két szálon fut.

Első szál

1972-ben egy magyar titkosszolgálati csoport által vezetett gazdasági lobbi eléri, hogy a hazai termelő gyárak ne folytathassanak külkereskedelmi tevékenységet, azt csak a titkosszolgálatok által felügyelt „IMPEX”-cégek tehessék.

Az impexes titkosszolgálati csoport azt is eléri, hogy ezek a cégek nyugati országokban vegyesvállalatokat hozhassanak létre ottani társtulajdonosokkal, mely cégek – és az általuk alapított újabb és újabb leányvállalatok – ettől kezdve kívül esnek a magyar kormány felügyeletén.

Az egyik ilyen impex az ásványi anyagokkal foglalkozó Mineralimpex, melynek vezetője egy bizonyos Russay József, aki előbb az ÁVH, majd a BM ügynöke volt. Élve az új szabályozás adta lehetőséggel Russay egy bizonyos Heinrich Korzil – korábbi SS tiszt, de most már CIA ügynök – bevonásával létrehozza a Mineralimpex osztrák leányvállalatát, a Mineralkontort. A kommunista-náci-CIA kooperációval létrejött cég működési volumenét jelzi, hogy bekerül Ausztria harminc legnagyobb vállalata közé.

Második szál

1979-ben az USA kereskedelmi embargót vezet be Iránnal szemben. A baj csak az, hogy az iráni olajra az amerikai gazdaságnak továbbra is szüksége van, így meg kell oldani, hogy az valahogy megérkezzen az USA-ba.

A szálak összeérnek

Az egyik legnagyobb amerikai olajvállalat, a Fibro megállapodik a Mineralkontor osztrák leányvállalattal, hogy világpiaci áron tőle fog a továbbiakban olajat vásárolni. A Mineralkontor pedig megállapodik a magyar anyacéggel, hogy az Iránból OPEC áron olajat vásárol, amit továbbad az osztrák cégnek. A probléma csak az, hogy a magyarok által Iránnak fizetett OPEC ár 10%-kal magasabb volt az olaj világpiaci áránál – amennyit az amerikaiak kifizettek az osztrák leányvállalatnak. Tehát a Mineralimpex minden száz dolláron tíz dollárt bukott. Illetve nem a Mineralimpex, hanem a magyar emberek, akiknek a pénzéből a költségvetés az irdatlan összeget 1980 és 1989 között folyamatosan kifizette Iránnak.

És miközben a magyar költségvetés iszonyat összeget bukott az üzleten, volt két ember, aki nagyot kaszált: az osztrák Mineralkontor két tulajdonosa, Russay József (50%) és Heinrich Korzil (50%). Az amerikaiaktól kapott részesedésük minden üzletből – annak nagyságától függően – 1-2 szálakék között volt. 

Egészen 1986-ig minden rendben ment, amikor is Russay József elhunyt. Végrendeletében mindent feleségére, Szőnyi Olga operaénekesnőre, és fiára hagyott. Az özvegy szeretett volna hozzájutni örökségéhez, de a hivatalos szervek ebben megakadályozták, így pert indított, mely egészen addig tartott, míg ügyvédje „véletlen” baleset következtében elhunyt. Ekkor az özvegy úgy döntött, fontosabb az élete, mint az örökség.

Na, de hol van Russay József öröksége, és az mekkora összegre rúg?

A kémelhárítás akciócsoportot állít fel, melynek feladata a világ minden részén felderíteni Russay bankszámláit, széfjeit, és megszerezni a vagyont. Bécsben, Svájcban, Lichtensteinben találnak rá a széfekre, de ugye, ezek felnyitásához szükség lenne a megfelelő kódokra. És a kódokat hol találják meg a titkosszolgálat emberei?

Russay József operaénekesnő feleségének egyik partitúrájába beírva! :-)

Ezekkel a kódokkal már hozzá tudnak férni a széfekhez, melyekben ezüstöt, aranyat, gyémántot, irdatlan mennyiségű készpénzt, részvényeket, valamint további széfkulcsokat találnak. Három évig tart, amíg Russay magánvagyonát összegereblyézik a titkosszolgálat emberei, és a megtalált értéket elhelyezik egy bécsi bankban. 1989-ben megszületik az összesítő jelentés, mely szerint:

• Russay József fellelhető magánvagyona 17 millió USD, de ebben nincsenek benne a nem könnyen forintosítható részvények és cégek értékei.
• Russay osztrák partnerénél – aki a cég másik 50%-át birtokolja – ugyanekkora összeg van.
• Az 1980-1986 között történt amerikai olajtranzit ügyleten a magyar költségvetés az 1989. évi költségvetési hiány 20%-ának megfelelő összeget bukott (3,7 milliárd Ft).
• Az osztrák Mineralkontornak az amerikaiak által fizetett összegből soha, egyetlen fillér sem került az anyacéghez - ilyen módon a magyar népgazdaságba -, mivel abból Russay és Korzil az osztrák vegyesvállalat alaptőkéjét emelte.
• Russay megtalált vagyonából összesen 70 millió Ft érkezett meg Magyarországra, a többi máshol landolt.
• A nyomozás három éve alatt (86-89 között) a Mineralimpexből újabb 2,5 milliárd Ft tűnt el, melyet képtelenség megtalálni. (A léptékek érzékeltetéséhez: 1989-ben bruttó tízezer Ft volt az átlagkereset, ma 400.000Ft. Az akkori 2,5 milliárd Ft ma kb. 100 milliárdot jelent.)
• Russay József halála után 1986 és 1989 között Tóth József lett a Mineralimpex vezetője, és egészen 1989-ig folytatta az amerikaiakkal való „kereskedést”. Vezetésével mai áron újabb 50 milliárd Ft-nyi összeget bukott a nemzetgazdaság amerikai testvéreink olajjal való ellátása, és kommunista ügynökeink gazdagodása közben.

Ez volt a múlt. És mi a jelen?

Tóth József számára mind a szovjet (orosz), mind az amerikai fél érinthetetlenséget biztosít a mai napig. Soha nem kellett felelnie tetteiért, az olajbiznisz egyik meghatározó alakjaként 2012-ben az egyik leggazdagabb magyar volt, 19,9 milliárd Ft-os magánvagyonával. Jelenleg Siófok díszpolgáraként éli nyugdíjas éveit.

Ezzel az írással arra szerettem volna rámutatni, hogy:

1. Egyáltalán nem igaz, hogy a magyar társadalom a Kádár-rendszer alatt nem termelte meg a saját fogyasztását, és ezért adósodott el az ország. Magyarország polgárai a saját fogyasztásukon túl egy szűk titkosszolgálati érdekcsoport felfoghatatlan meggazdagodását, valamint a titkos amerikai olajszállítmányokat is finanszírozták. Csak ez az egy „impex-üzlet” tíz év alatt százmilliárdokba került a magyar gazdaságnak.
2. Ezekről a tényekről közgazdászaink zömének fogalma sincs, mivel ezeket csak titkosított, illetve nemrégen nyilvánosságra hozott iratokban lehet megtalálni.
3. Szükséges, hogy a közgazdászok, oknyomozó újságírók elkezdjék a munkát, és az új tények ismeretében értékeljék át a teljes rendszerváltáskori gazdasági dogmát, visszaadva a megnyomorított magyar nemzet becsületét, melynek tagjai nem csak a kommunista gazemberek vagyonáért dolgoztak meg, de pl. azért is, hogy a „halálos ellenség” USA el legyen látva olajjal.
4. Amikor megjelenik a 100 leggazdagabb magyar listája, jó, ha tudjuk: az abban bemutatott vagyonok nevetségesek ahhoz képest, amit a kommunista deep state a fenti módon 1980-1989 között kilopott az országból.
5. Egy angol bankárcsoport számításai szerint 1980-2010 között összesen 242 milliárd USD-t menekítettek offshore számlára Magyarországról. Ezek a pénzek nem tűntek el, ma is gazdáikat szolgálják, politikai leképeződésük pedig a magyar balliberális oldal, Gyurcsány Ferenc vezetésével. Gyurcsány Ferenc anyósa, Apró Piroska a külügyminisztérium és Fekete János munkatársaként az egyik vezéralakja volt az impex-cégek működtetésének.
6. Arról, hogy miért volt fontos a rendszernek az országot kifosztó impex cégek létrehozása, valamint még sok egyéb érdekes, idevágó dologról olvashattok Borvendég Zsuzsanna „A hálózat pénze” című könyvében.
7. Orbán Viktor ezzel a deep state-tel vette fel a harcot 2010-ben. 2022-ben az ellopott 242 milliárd dollár nem látható kommunista gyökerű tulajdonosai feszülnek szembe a magyar kormánnyal. Az eredmény tőlünk függ...

És végül: ugye, hogy az igazi művészet képes valóban önmagán túlmutató értéket hordozni! :-)