Számomra a műsor morális mélypontja.

Puzsér a tőle megszokott verbális sziporkával kezd:

„Amikor a mulatós betört a popzenébe, a mindennapos magyar élet nívója igénytelen fordulatot véve elaljasult.”

Tök jól hangzó szavak egymás után szerkesztve, de valójában ez egy bullshit.

1. A mindennapos magyar életre semmilyen hatást nem gyakorolt a mulatós zene megjelenése. Annyi történt, hogy a cigány zenei kultúra egy része felült a pop-vonatra, és ettől (a könnyen élvezhetősége miatt) bekerült a nem cigányok látóterébe is.
2. A mindennapos magyar élet nincs elaljasulva. Ismerem a köldöknéző, savanyú értelmiségiek ezen véleményét, de attól, mert diplomás ember mondja, még hülyeség. Az ő élete lehet, hogy aljas, de egy egészséges emberé nem. A mindennapos magyar élet ugyanolyan vitális, élménydús, sziporkázó és küzdelmes, mint amilyen a pop-mulatós előtt is volt.

Ez az egész egy hülye öncélú szómágia, aminek nincs valódi tartalma, csak sugallata: „mi vagyunk az elit, mert ilyen mondatokkal vesszük körbe magunkat”. Két filléres árucikk...

Aztán jön a brutális mellélövés, Puzsér szónoklatba kezd:

„Kis Grófóhoz elsősorban ez a veretési kultúra tartozik. A demonstratív tudomásul nem vétele annak, hogy azt, hogy „a Grófó a király”, azt bárki mondhatja legitim módon, egyedül Grófó nem. Grófó ne mondja, hogy „Grófó a király”, ez a mondás úgy jó, ha ezt mások mondják a Grófóról. Amikor a Grófó mondja magáról, akkor az nem menőség, akkor az szégyen. És ez valahogy nem fér a fejükbe. Mi a különbség a gróf és a Grófó között? Nem egy „ó”, hanem ez a veretés!”

Tehát meghallgathattuk, hogy az öndicsérő Grófó „veret”, Grófó egy szégyen, de ez persze nem fér a fejébe, mert az A8 előtt el kéne végezni a nyolcadik A-t.

Nos, Puzsér dagályos ítélkezése közben csak egy dolgot nem vett észre: a dalban soha nem énekli Kis Grófó magáról, hogy ő a király! Először Grófó énekli Jollyról, hogy ő a király, majd Jolly énekli Grófóról, hogy Grófó a király. A dalban nem történik más, mint hogy – a cigány kultúrában teljesen megszokott módon – „feldícséri” egymást két jóbarát.

Ennyi alapja van Puzsér szavainak, ennyit ér ez a kritika is...

A hülye közönség pedig röhög, és egy sincs, aki felállna, hogy fejezd már be a hülyeséget, olvasd el a szöveget rendesen, mielőtt elkezdesz marhaságokat mondani!

Ezután meghallgathatjuk még, hogy a grófok azért nem „veretnek”, mert ők nem putriban nőttek fel. Tehát Kis Grófó azért veret, mert ő putriban nőtt fel. Ő „kifelé demózza a saját gazdagságát és jólétét, és ehhez kellenek ezek a roppant ízléstelen szerkók, melyekkel kifejezésre juttatod a többi rosszízlésű, de sokkal kevesebb pénzzel rendelkező közönségednek, hogy te megcsináltad”.

Nos, volt szerencsém rengeteg cigánygyerek között felnőni a Konziban. Sokuk kiváló zenész volt már akkor is, és meg volt bennük minden, ami egy igazi cigányban: szív, lélek, érzelmek, kanyhalóság és csibészség. De, amit leginkább szerettem bennük, hogy mindig érezni lehetett a lelküket – mert szó szerint kitették a lelküket! Nem lehetett annyira szeretni őket, hogy ne akarjanak még egy kicsit kompenzálni, még egy kicsit bizonyítani, hogy ők is értékes emberek. Egyszerre volt jó érzés, és szívszorító látni ezt az igyekezetet, ami csak azért volt, mert cigánynak születtek. És emlékszem, mennyire fontos volt nekik, hogy tiszták, illatosak legyenek, és szép ruhában járjanak. Egy cigánynak sokkal fontosabb az az érzés, ami egy szép ruhához kapcsolódik, mint nekünk. Tartást ad, mert megmutatja, hogy a viselője rendezett és igényes életet él. Igen, sokszor a ruhák színe, összeválogatása a mi szemünknek nem éppen szerencsés, de aki annyira suttyó, hogy nem képes egy cigány öltözék üzenetét megérteni, az nekem ne arcoskodjon és ítélkezzen, hanem húzzon el olyan messzire, hogy ne lehessen idáig hallani a hangját.

Kis Grófó klipjeiben egyáltalán nincs veretés. Nem szakadt farmerban énekel vagy rappel valami olcsó ganxta dumát, hanem a cigányélet legszebb pillanatai énekli meg örömmel, jókedvűen, de ha kell, szívszorítóan szomorúan. Mert a cigányok a zenét nem előadják, hanem megélik, úgy, ahogy Kis Grófó, a „mulatási” nagymestere. Nem tehet róla, hogy édesapja révén a közösség őt is „Grófó”-nak hívja, de büszkén viszi tovább a családi hagyományt. És igen, minden klipben kifejezetten hangsúlyos, hogy szép ruhában van. Szép cigány ruhában, ami nem a gazdagsággal való kérkedés – ami amúgy sem jellemző, nézzétek meg, ebből a szempontból kifejezetten visszafogottak Kis Grófó klipjei! – hanem az igyekezet mindenki számára látható jele.

Aztán jön ez a két paraszt, akik igazi belvárosi értelmiségihez méltóan cigányt csak fotón láttak, de sosem érzékelték a lelküket, a szívüket, és kigúnyolják a számukra teljesen érthetetlen igyekezetet.

Hadd szögezzem le:

1. Puzsér kritikájából egy szó sem érvényes, mivel annyi fáradtságot sem vett, hogy elolvassa rendesen a szöveget, így valami olyannal akarja fikázni Kis Grófót, ami a szöveg félreértésén alapul.
2. A cigány kultúra megtagadása és kigúnyolása legyen minden Puzsér-rajongó számára elég bizonyítéka annak, hogy ennek az embernek semmi nem drága, ha a saját szobrának építéséről van szó :-(